1
0

Görögország körül forog a világ néhány napja, az ő sorsuk alapjaiban rengetheti meg az Európai Unió olyan fontos pilléreit, mint az euró, vagy a demokrácia, ma viszont még az avatott szemek számára is alig látható, hogy mi lesz a folyamat vége. Amit tudni lehet, az a pillanatnyi állás, hogy mégis, a félidőben ki hogyan áll.

Győztesek:

A Nemek. Az előzetes felmérések, és az igenek szoros győzelmét váró felmérések ellenére, főleg a fiatalok szavazataival, a görögök mintegy 61%-os nemet mondtak az EU-IMF tandem megszorítási feltételeire. Ez a héten a második alkalom, amikor az egy irányba mutató nemek győzelmet arattak.

Putyin. Itt lehet a görög keleti nyitás, Ciprasz már felhívta az orosz elnököt, az oroszok meg „nagy, közös célok érdekében” nem zárkóznak el a pénzadástól. A KGST-be annak idején nem sikerült beléptetni Görögországot, talán most odaállhat mögéjük a nagy medve. Akik egyébként nehezményezik, hogy az EU szerint legitim volt a görög népszavazás, noha csak egy hét alatt hozták össze, a krími ellen meg pont az volt az egyik indok, hogy elhamarkodott, pedig azt sokkal tovább szervezték.

Janisz Varufakisz. Se a német Matthäus, se a francia Zidane nem tudta a csúcson befejezni. Varufakisznak, a most lemondott görög pénzügyminiszternek sikerült, a megszorítás-ellenes politika sztárja lett, a számára kedvező népszavazási eredmények után mondott le. Megvan az utódja is, az EU-Görögország tárgyalások eddigi vezetője, egy szürke ember bőrkabát meg terroristának nevezett tárgyalópartnerek nélkül.

Podemos. Meg minden megszorítás és EU-beleszólás ellenes párt, meg azok az államok, akik adósságokkal rendelkeznek. Hiszen ha a görögöket nem hagyják csődbe menni, márpedig nem biztos, hogy az jó ötlet lenne, akkor itt lehet a precedens az adósság-elengedésre, és érik egy összeurópai adósságrendező konferencia.

Krugman, Stiglitz, Pogátsa. Eme közgazdászok szerint a megszorítások politikája nem jó semmire. A görögök szerint sem. Ráadásul az Európai Unió ezek folytonos erőltetésével maga generálja a válságokat a növekedés megakadályozásával.

Magyar válogatott. Nőttek az EB esélyeink, októberben kint játszunk a görögök ellen, a játékosok morálja pedig két Feröer elleni vereség és némi államcsőd után nem lesz fenékig tejfel. Akár a három pont is hazahozható.

forrás: napi.hu

Vesztesek:

Merkel. Oda lenne a német gondolathatalom? Angela Merkel minden próbálkozása ellenére sem tudta tető alá hozni a megállapodást a görögökkel, Ciprasz még a német állam beperlésére is gondolt, némi második világháborús jóvátétel megfizetéséért.

Lagarde. Az IMF már maga is bevallotta, hogy megszorító csomagjaik jelentős része semmit sem ér. Ki is hoztak erről egy tanulmányt, és azt írták, hogy adósság-elengedés nélkül a görög helyzet nem rendezhető.

EU. Nacionalista választ kaptunk egy súlyos problémára, miközben az EU saját hatáskörben próbálta megoldani azt. A népszavazás eredménye a nemzeti politika diadala – és ha az EU tényleg tiszteletben tartja az eredményeket, a demokráciáé. De mi van ha a demokrácia nem kér az EU-ból?

Juncker. Ő pont arról beszélt, hogy a nemmel az emberek EU-val szemben szavaznak, mi több, az EU-ból való kilépésre szavaznak. Ez persze egyáltalán nem biztos, hogy így van, de ha mégis megtörténik, az nem fogja fényesíteni a bizottsági elnök regnálását.forrás: orientpress.hu

A görög nép. Az utolsó és legfontosabb. Most sokan ünneplik a nemeket, a nemzeti függetlenséget, hogy megvédték magukat a diktátumoktól. Nem fog ez sokáig tartani, mert ugyan az EKB most még egy darabig finanszírozgatja a görög bankrendszert, de ha vége, nem lesz a lakosságnak pénze – már aki nem mentette ki korábban a pénzét euróban -, mert a görögök maguknak nem tudnak nyomtatni, hiszen eurót használnak. Erre lehetne megoldás a drachma bevezetése, de félő, akkor a százmillió-milpengő és a kvázi jegyrendszer kora jönne el, ráadásul konvertálhatatlan pénzzel. A görög kormány már most sem fizet minden állami alkalmazottnak, a nyugdíjasok a múlt héten egymást taposták a felvehető 60 euróért, aztán gyorsan bezártak a bankok, és péntekig ki se nyitnak. Ha beköszönt ez a korszak, nem lesz se export, se import, se pénz, se kaja, se semmi, a legjobb görög kilátások az Akropoliszról nyílnak majd. Pláne úgy húzzák folyton a rövidebbet a görög emberek, hogy olyan nagyon nem is tehetnek róla. A görög polgárokról kialakult “rosszabbak mint a mieink” nyugati sztereotípiája természetesen nem igaz, nem dolgoznak kevesebb órát, vagy nem herdálnak több pénzt, így még szomorúbb, hogy mégis az ő megtakarításuk lesz az enyészeté. A felelősöket valahol az 1980-as évek óta hatalmon lévő görög kormányok, és a nekik hitelező nyugati országok, meg az eurózóna balansz-hiánya között kell keresni. A káoszba fulladó éhséglázadás meg Európában senkinek sem érdeke.

SHARE