1
0

Lehet utálni a kapitalizmust, de az biztos, hogy a kereslet-kínálat klasszikus duója jelenleg a leghatékonyabb módja annak, hogy az erőforrásokat a lehető legjobban osszák el. Nyilván a gyakorlatban ezer sebből vérzik a dolog, de jobbat még nem nagyon találtak ki – az állam dolga, hogy a sebtapaszokat biztosítsa; de úgy, hogy ne szabjon gátat az egészséges és fair versenynek. Nincs ez másképp a munkaerőpiaccal sem.

A közhiedelemmel ellentétben a verseny nem arról szól, hogy a piaci szereplők ezerrel nyomják le az árakat, hanem arról, hogy a termékek és szolgáltatások minősége javul. Sőt, egy 1995-ös kutatás szerint ha a bevándorlók száma – mondjuk Amerikába 10 százalékkal megugrik, az is csak legfeljebb 1 százalékkal tornázza le a munkabéreket.

Mindezek ellenére általában az a trend, hogy a világ fejlett országai (köztük Magyarországgal) szigorú bevándorlási szabályzásokkal próbálnak gátat szabni a kéretlen versenynek. A közvéleményben ilyenkor óhatatlanul is felüti a fejét a protekcionizmus, amely valójában árt az adott ország teljes privát gazdasági szférájának, ezen keresztül pedig az egész ország gazdasági teljesítményének. A dolog nonpluszultrája, hogy a fejlett országok nagy része – így Magyarország is – tagja a Kereskedelmi Világszervezetnek, amelynek kötelezően betartandó irányelvei között szerepel a szabad munkaerő-áramlás biztosítása is, mégis a tagországok nagy része politikai okokra hivatkozva kollektíven lép fel a bevándorlók ellen. Nyilván sokkal egyszerűbb és kényelmesebb a polgárok meglévő előítéleteire és félelmeire játszani a népszerűség megszerzése/megtartása érdekében, mintsem valódi megoldásokat keresni. A félreértések elkerülése végett fontos leszögezni, hogy a megélhetési bevándorló nem alkategóriája a bevándorlónak, legfeljebb annyira, mint az extraprofit a profitnak.

A hagyományos protekcionista nézőpont szerint a legnagyobb probléma az alacsonyan képzett, vagy teljesen képzetlen munkaerő beáramlásával van, hiszen náluk valós probléma, hogy tényleg csak a legkevesebb kvalifikációt igénylő munkákat tudják elvállalni, ahol tulajdonképpen a képzés a munkahelyen, helyben zajlik; ezen a szinten létező jelenség, hogy a hazai munkaerőt felváltja a bevándorló és hogy a minőségi törekvést felváltja az árverseny: egyszerűen a cég az olcsóbb munkaerőt fogja alkalmazni. A kérdés az, hogy Magyarországon ez valós probléma-e, hiszen a képzetlen munkaerő egyszerűen továbbáramlik olyan országok felé, akik felkészültebbek a befogadásukra. A valódi trend valójában az, hogy a magyarok egy része megy el innen “megélhetési bevándorlóskodni”, így képzetlen munkaerőből hiány keletkezik itthon.

Nyilvánvaló, hogy léteznek olyan helyzetek, amikben a bevándorlás negatív hatásai egyszerűen túlnövik az előnyeit. Ezek főleg erőforrásfüggőek: függenek attól, hogy mennyibe kerül a bevándorlók integrációja, fel kell húzni egy jól működi jogi és intézményi keretrendszert, majd mindezeket megfelelően felügyelni kell.

A valódi probléma az, hogy a közvélemény formálói – mind Magyarországon, mind máshol – többnyire a bevándorlás negatív hatásait emelik ki; holott a korszerű tanulmányok nagy része azt mutatja, hogy a bevándorlás gazdasági hozadékainak mérlege többnyire pozitív. Magyarországon a kivándorlás miatt az a helyzet, hogy hiány van képzetlen munkaerőből.

És hát végül a margóra: úgyanúgy, ha Orbán Viktor szerint minden országnak joga van megmondani, hogy ki lépheti át a határait és ki nem, akkor mi volt az a hiszti Vida Ildikóval?

SHARE