0
0

20-as éveik végéig egyetemre járó diplomahalmozók, szinglihegyek, anyu pénzét drogokra elverő fenegyerekek. A kapunyitási pánik problémaköre társadalmi és pszichológiai elemeket is magába foglaló “tünetegyüttes”.

A fiatal felnőttkor fő feladatai a szülőktől való függetlenedés befejezése, a stabil partnerkapcsolat kialakítása és a családalapítás, illetve a stabil munkavállalás – lennének. Napjainkban a nyugati világ szinte minden pontján nehezítettek ezek a feladatok, melyek leküzdéséhez erős önismeretre, kockázatvállalási készségre és megerősödött identitásra lenne szükség.

A szülőkről való leválásnak számos aspektusa van – el kell távolodni tőlük jogi, anyagi és szubjektív értelemben is. Ennek első lépése az elköltözés, hiszen ezzel élhető meg első lépésben a szubjektív, felelős függetlenség, ez azonban nem mindig elég. Az anyagi leválás Magyarországon eleve nehéz, hiszen a gazdasági berendezkedés nem teszi lehetővé pl. diákmunkából a teljes önfenntartást, hivatalos, bejegyzett munkát találni pedig elég nehéz úgy, hogy a 20-as éveik közepéig/végéig a fiatalok az egyetemen készülnek a munkaerőpiacra lépni.

forrás: twentysomethingliving.com

Sokan és sok helyen leírták már pedig, hogy a munkavállalás a mai, önmegvalósítást zászlójára tűző társadalomban nemcsak az anyagi, hanem a pszichés jóllét szempontjából is megkerülhetetlen. Az első találkozás azzal, hogy az elvárások és a valóság sokszor köszönőviszonyban sincsenek egymással, vagy éppen az egyetemről kikerülve megélni a munkanélküliséggel járó céltalanságot és kilátástalanságot mind-mind a fiatalok identitását, felnőttség-érzését veszélyeztetik, az esetek közel felében akár komoly pszichés betegséget, depressziót is okozva.

Az intimitás és elköteleződés problémája az egyik leggyakrabban taglalt téma a mai fiatal felnőtteket célzó kutatásokban. Ahhoz, hogy erre valaki képessé váljon és fel tudja adni magát a szenvedélyes szexualitás vagy a bensőséges barátság érdekében, az identitás letisztulására és megerősödésére van szükség. Mivel lényegesen könnyebb új kapcsolatot kialakítani, mint azt fenntartani, illetve a napjainkban szinte minden átható elköteleződési válság miatt ez sajnos nem annyira egyszerű.

forrás: framework.latimes.com

Az elköteleződési válság a modern társadalmak egyik rákfenéje. A kényszer, hogy mindenképpen „jól kell választani” szinte minden területen nyomasztó döntésképtelenséget szül, melynek eredménye a halogatás: számos lehetőség van előttünk, csak azt nem lehet tudni, melyik lenne a legjobb. A számtalan választható életút szabadsága egyfelől támogathatná a kiteljesedést, hogy mindenki önmaga legjobb verziója lehessen, ugyanakkor hatalmas felelősséget jelent minden egyes döntéshozatal – mi van, ha nem jól döntök?

A belső valóságot nem lehet ezesetben elkülöníteni a külsőtől. A posztadoleszcencia időszaka, vagyis az a pár év, míg a felnőtté válás aspektusai egymástól elkülönülve szépen teret nyernek az életünkben, egyre hosszabbra nyúlik. A fent is említett önálló kereset megteremtése, a megváltozott családmodellek, az egyetemi évek egyre hosszabbra nyúlása mind-mind hatnak arra, hogy a mai fiatalok egyre később kezdik el az életüket. Nagyfokú tudatossággal, a problémákkal való szembenézés képességével, kockázatvállalással ezek a problémák kezelhetőek – ezt azonban senki nem tudja meglépni helyettünk.

A cikk születéséhez nélkülözhetetlen segítséget köszönöm Illés Zsófinak!
SHARE